Szerelmi kapcsolatok pszichológiája, Titkos szerelem - fel nem vállalt kapcsolat
A szerelem lélektana Írta: Buda Béla A szerelemmel a pszichológia eddig meglepően keveset foglalkozott.
Ez a 7 típusa van a szerelemnek a pszichológusok szerint
A legtöbb leírás még abból a korból származik, amikor a pszichológia spekulatív jellegű volt, és az önmegfigyelés, az inspekciós volt a fő módszer. Ennek a helyzetnek valószínűleg két fő oka van. Egyik az, hogy a szerelem a modern — tehát empirikus, tapasztalati megismerésre törekvő — pszichológusszámára szerelmi kapcsolatok pszichológiája vizsgálható.
Nem lehet laboratóriumi körülmények között előállítani, és a szerelmesek közül sem lehet kiválasztani olyan csoportot, amelyik az állapot ismérveit egyformán tartalmazza. A másik ezzel rokon nehézség:nem lehet pontosan meghatározni, mi is a szerelem. Mindenki tudja, hogy a szerelem más, mint a szeretet, aminek sokféle válfaja és megjelenési formája van, és más, mint a szexuális gerjedelem vagy kívánság, ami ugyanakkor a szerelemnek alkotórésze.
Valószínűleg a fő nehézség a meghatározás pontatlanságaiban rejlik. Ezt fokozza az, hogy a világnyelveken nem választható olyan élesen szét a szerelemé a szeretet fogalma, mint a magyarban.
A világnyelvekben, amelyeken a pszichológiai gondolkodás, kutatás és publikációk túlnyomó többsége történik,illetve megjelenik, csak egy szó van szerelmi kapcsolatok pszichológiája href="http://bartalesrabbkft.hu/ingyenes-senior-trskeres-oldalak.php">ingyenes senior társkereső oldalak két jelenségre. Love, Liebe, amour,amore, ljubov stb. Így azután e szavakat mint kategóriákat felhasználva, a szakirodalomban találunk ugyan sok közleményt, de ezek többsége nem a szerelemről szól.
Harlem például híres majomkísérleteit, amelyek az anya és a csecsemő kapcsolatának jelentőségét elemezték a pszichológiai fejlődés szempontjából, The Nature of Love címen közölte az ötvenes évek végén, és ebben egészen másról volt szó, mint a néhány évvel később közzétett, milliókat megkönnyeztető történetben, a LoveStoryban.
A szerelem és a szeretet összekeverése amiatt is bonyolítja a dolgot, hogy a szeretet fogalmi határai is igen bizonytalanok. A szeretetben lehetnek szenvedélyes,szerelemszerű érzelmi minőségek, például a szülői szeretetben, de van benne a kötődésnek, kapcsolódásnak szinte biológiai természetű, tudattalan eleme is, ami például a csecsemő viszonyulásában rejlik anyjához.
De belemosódhat a szeretet fogalmába a szimpátia egyszerű érzelme is.
Kapcsolatok és szexualitás - Pszichológia -
A tudomány nem tud előrehaladni pontos fogalmi definíciók nélkül, és ezért érthető, hogy a szerelem kutatásában keveset haladt előre. A szeretetet is csak ott és annyiban tisztázta, ahol és szerelmi kapcsolatok pszichológiája valamilyen megragadható emberi viszonylatban mutatkozott, például a szülőkapcsolatokban, a szimpátiabeli baráti vagy munkatársi relációkban, ahogyan részt vesz a társas együttélés segítő és altruista folyamataiban, amennyiben alapja az együttműködésnek az emberek között stb.
A szerelemről csak közelítő meghatározást lehet adni. Sajátos érzelmi állapot, amit az jellemez, hogy a tudat egy másik ember képével, emlékeivel van tele, és a személyiség motivációs rendszere leginkább arra irányul, hogy ennek a másik embernek közelében lehessen lenni, mégpedig szexuális kapcsolat formájában.
A meghatározáshoz szervesen tartozik, hogy a másik ember képe különleges pozitív értékminősítést meet 3 származhatnak, minden vonása kedvesnek, értékesnek tűnik, mind testi, mind lelki tulajdonságai ilyenek.
Az is hozzátartozik a definícióhoz, hogy a szerelmes nemcsak együtt akar lenni szerelme tárgyával, a másikkal, és egyszerűen szexuálisan birtokolni őt, hanem kiemelt fontosságúnak tartja a kölcsönösséget, azt, hogy a másik is hasonlóan érezzen norvégia társkereső, hogy a másik törekvései is a közeledésre, együttlétre irányuljanak, a másik is ugyanúgy igényelje a szexuális viszonyt stb.
A szerelem sajátosan felmagasztosult, feszült lelkiállapotában különlegesen fontos a kölcsönösség eleme. Ez mintegy strukturálja az élményt és az érzelmi viszonyulást, ugyanis bekapcsolja a jövő dimenzióját, ami az ember számára mindig nagyon fontos.
Ha a kölcsönösség nincs meg, a szerelem bizonytalan. A szerelmes oldaláról a szerelmi állapot meghatározói jelen vannak, de a kölcsönösség központi jelentősége miatt sajátos beteljesületlenség, feszültség az uralkodó. Ilyenkor a szerelmes viselkedését főleg az vezeti, hogy a kölcsönösséget létrehozza, bebiztosítsa.
Igen valószínű, hogy a tisztázatlan, beteljesületlen, viszonzatlan szerelem kínjai és feszültségei miatt nevezi a szerelmet a közgondolkodás szenvedélynek. A szenvedély nagyon erőteljes érzelmi-indulati állapot, erős, szinte olthatatlan törekvés valaminek a megszerzésére, megvalósítására. Ez az adott életszakaszban az egyén legjellemzőbb, legfontosabb törekvése, és amikor ez szerelmi kapcsolatok pszichológiája marad, akkor az erős törekvés és késztetés kínba, szenvedésbe csap át.
Nem csupán a szerelem lehet szenvedélyes, más célok is uralmuk alá hajthatják az embert, ezek is különleges érték rangjára emelkedhetnek, és az életszakaszt, amiben az egyén van, szinte kitöltik. Szenvedély kötheti az embert egyszerű kémiai anyaghoz, ami jó érzést, örömöt ad.
A jó érzés, öröm a közös nevező a különféle szenvedélyekben.
A szerelem háromszögelmélete – Wikipédia
Ami fontos, amit az ember szenvedélyesen akar, keres, az különleges öröm forrása számára. Éppen ennek az örömnek hiánya az, ami a beteljesületlenség kínjait és feszültségeit okozza, ami a törekvést szenvedéllyé teszi. A lélektan a szenvedélyekről is meglehetősen keveset tud.
Ismert ugyan az örömelv tétele, amit Freud is oly sokat hangsúlyozott, vagyis az, hogy a személyiség elsődlegesen örömöket keres, és a kínt kerüli, ezek azok az érzelmi szignálminőségek, amelyek jelzik, hogy a viselkedés irányultsága mennyiben felel meg a pszichológiai szükségleteknek.
Csakhogy a szükségletek sokfélék, sokrétűek, egymáshoz való szerelmi kapcsolatok pszichológiája is bizonytalan. Vannak elemei, szinte biológiai szerelmi kapcsolatok pszichológiája szükségletek, és vannak finom, nyilvánvalóan szociális eredetű, az egyéni élet során szerzett, de gyakran a biológiaiaknál nem szerelmi kapcsolatok pszichológiája fontos emberi igények.
Ilyenkor ez az anyag válik a legfontosabbá, minden más szükséglet és érték ennek rendelődik alá. Ilyen az alkohol szenvedélye, ilyenek a kábítószerek rabságai. Ezeket az állapotokat ma függőségi dependencia állapotoknak nevezik, azt fejezve ki ezzel, hogy az egyén szinte létében függ ezektől, nem tud meglenni nélkülük. A szerelemben is van ilyen függőség. A beteljesületlen szerelemben is fokozatosan mind több más érték és más törekvés rendelődik alá a szerelem érzelmének és tendenciáinak.
A megvalósult, kölcsönös szerelemben pedig ugyancsak mindent ural a vágy a másik iránt. Mint más szenvedélyekben, a szerelemben is megnyilvánul bizonyos szakaszosság, periodicitás, váltakozás, amennyiben a szenvedély nem reked meg a személyiségben, hanem megvalósul. A vágy, késztetés magas fokra fut fel, majd kielégül, de hamar újra jelentkezik, ismét megnövekszik, és törekszik a kielégülésre.
A kémiai örömszerzésekben ez a körforgás gyorsul, lassanként destruktívvá válik. Más szenvedélyekben hosszabb ideig bizonyos ritmust őriz, bár kezdetben ugyancsak van egy gyorsulási periódus, később viszont gyakori a lassuló, leszálló ág. Így a szerelemben is kezdetben nagyon rövid a kielégülés ideje, és hamar újra jelentkezik a vágy. Ez nyilvánvalóan a szexuális elemből következik. A szexuális öröm pszichofiziológiájában is megvan a hasonló mechanizmus, mint a kémiai szerekben, elemi, biológiai gyökerű a kielégülés, átmenetileg kialakíthat olyan függőséget, mint akármely kábítószer.
Átmenetileg, mert azután bizonyos kifáradás következik be. A szerelem nem nélkülözheti a szexualitást, de sokkal több és bonyolultabb annál. Az úgynevezett plátói szerelemben is megvan a szexualitás, csak párosul a szerelmi kapcsolatok pszichológiája megvalósulásáról.
Jórészt az történik ilyenkor, hogy a fejlett és a társadalmi viszonyokat magába építő személyiség realizálja a megvalósulás nehézségeit vagy lehetetlenségét, és ezt beszámítja a vágyba. Egyes korokban szinte intézményesült ez a fajta érzelmi lehetőség, például a lovagok, trubadúrok korában az imádott hölgy irányában, aki sohasem volt elérhető. A szexualitás tényezőjének fontossága abban is mutatkozik, hogy a szeretet különféle fajtáit is akkor rokonítják szerelmi kapcsolatok pszichológiája szerelemmel, amikor a szeretetben nagy hangsúlyt kap a testi kontaktus és közelség, az állandó együttlétre való törekvés, és erős a vágy a másik kisajátítására.
A gyerek iránt érzett szenvedélyes szeretet lehet ilyen, a szülő-gyermek kapcsolatban ugyanis megengedett a szoros testi kontaktus, és ez időnként a szülő számára is nagy hangsúlyt single üdülés lengyelországban. A testi, fizikai közelség foka a barátságokban is lehet igen nagy, különösen nők között.
Nem feltétele viszont a szerelemnek, hogy különneműek között alakuljon ki.
A pszichológia szerint ez a hatféle kapcsolat tarthat örökké - A tiéd közéjük tartozik?
Létezik homoszexuális szerelem is, ez gyakran szenvedélyesebb, erősebb, mint az átlagos férfi-nő kapcsolat szerelme. A szexualitás itt is nagyon lényeges elem. A szerelem gyakori kísérője a féltés vagy a féltékenység. Különösen erős ez a beteljesületlen szerelemben, hacsak a személyiség nem annyira fejlett, hogy eleve számításba veszi az ilyen kapcsolat bizonytalanságát, vagy pedig nem próbálja valamilyen lelki művelettel függetleníteni magát a partnertől.
A szenvedélyes szerelem során a rivális nemkívánatos személy. De a féltés gyakran kiterjed olyanokra is, akik riválisként nem jönnek számba. A szenvedélyes szerelemben általában szerelmi kapcsolatok pszichológiája korábbi barátok, barátnők is kívül maradnak, mindkét fél igyekszik lazítani a másik ingyenes tarskereso szigethalom. A féltés természetesnek mondható, hiszen a szerelmi partner igen nagy érték, a személyiség legfontosabb értéke, amit érthetően igyekszik óvni.
A féltékenység már nem tekinthető teljesen természetesnek. A féltékenység is pontos definíciót igényelne, de jelenleg nem tudjuk jól meghatározni, már csak azért sem, mert sokféle árnyalata, változata lehetséges. Leginkább azt mondhatjuk róla, hogy túlzott törődés és félelem a partner elvesztésével kapcsolatosan, azzal a központi gondolati tartalommal, hogy a partner inkább valaki mást fog kegyeivel előnyben részesíteni.
A féltékenységben szükségszerűen benne van a kétely a partnerrel szemben. Ez teszi a kifejlett, markáns féltékeny viselkedést hátrányossá, esetenként destruktívvá a partnerkapcsolatban. A kételkedés lényegében bizalomhiány, ami a kölcsönös, beteljesült szerelemben igen hátrányos. Szerelmi kapcsolatok pszichológiája féltékenység általában jelképes büntetéseket is közvetít, a szerelmes partnerének ártatlan érintkezéseit is rosszallja és szankcionálja, ha mással nem, visszahúzódással, kedvetlenséggel, esetleg szemrehányással.
Az ilyesmi lazítja a kapcsolatot, és gyakran megtörténik, hogy a féltékeny viselkedés mintegy kitermeli azt, amitől a szerelmes tart, hogy a kapcsolat lazul. A féltékenység számos kultúrában bizonyos fokig intézményesült. Sok szakember már a múlt század során is felhívta a figyelmet arra, hogy a tulajdonviszonyokra épülő társadalmi szerkezetek az intézményesült emberi kapcsolatokba is bevitték a tulajdonosi mentalitást.
A jegyesség és a házasság ezekben a társadalmakban amilyen valamennyi európai társadalom volt lényegében a partnerek jogát jelentette a másikhoz, és ez a jog kizárólagos volt.
Mivel ezek apajogú, férfiközpontú társadalmak voltak, a jog főleg a férfiak kezében volt. E társadalmakban jellegzetes a kettős morál, az, hogy a férfiak számára a szexuális szabadosság terén vannak engedmények, a nők azonban házasság előtt szüzességre kötelezettek, házasságon belül pedig szigorúan kötöttek szexuális szempontból férjükhöz.
A legkövetkezetesebben férfi-centrikus társadalmakban, mint például a mediterrán országokban latin és arab kultúrákban, a dél-amerikai országokban, amelyek átvették a latin kultúrák szokásait ez egészen szélsőségesen jelentkezik. A férfiak szüntelen keresik az alkalmi, kötelezettségek nélküli nemi kapcsolatok lehetőségét, és a környezetükben lévő nőket állandóan igyekeznek elcsábítani.
A pszichológia szerint csak 6 típusú párkapcsolat tarthat örökké
Ezt a nők szinte el is várják, de az erényes nőnek ezzel a csábítással szemben ellen kell állnia. Valószínűleg a csábítás állandó készenléte miatt saját feleségükre nagyon féltékenyek. Ezt a szakemberek a machismo kultúrájának nevezik macho spanyolul hímet jelent, a machismo kakaskodásnak fordítható.
Azokban a kultúrákban, ahol a két nem nem egyenjogú, a szerelem rövidebb életű, formálisabb, ritualizáltabb. Erre jellemző példákat látunk a machismo kultúráiban. A nő igazában nem egyedülálló nők tovább élnek nagyon lehet partner a rá nehezedő különböző korlátozások miatt.
Nem viszonozhatja például a férfi szerelmét, mert akkor erkölcstelennek, rossz-életűnek mondják. A házasságig tehát tartózkodóan kell viselkednie, bizonytalanságban kell tartania a férfit. Ha másként cselekszik, esetleg elveszítheti a partnert.
Az udvarló és a vőlegény is igyekszik elcsábítani jövendőbelijét, de — mint ezt az ötvenes-hatvanas évek olasz neorealista filmjeiben gyakran láthattuk — ha sikerül neki, akkor már kifogásolja, hogy a partnere nem szűz, nem szerelmi kapcsolatok pszichológiája, ha neki engedett, akkor alkalomadtán enged másnak is.
Valószínűleg a bizonytalanságok ellensúlyozására egy sor romantikus rítus rögzül, a szerelmet nagyon látványosan kell mutatni, apró jelek sokaságában kell kifejezésre juttatni, a szerelembe beavatódnak a családtagok és barátok is stb.
Általában az eljegyzési és esküvői ünnepségek ilyenkor nagyon színesek, látványosak. Az szerelmi kapcsolatok pszichológiája azonban már szerelmi kapcsolatok pszichológiája válik, akinek szerelmét már adottnak, automatikusnak lehet venni, amiért már nem kell küzdeni. A szerelem azután hamar megszokássá, rutinná válik.
Alatin kultúrák viszonyai nagyon jól mutatják, hogy a szerelem nem egyszerűen lélektani jelenség. Nagyon sok társaslélektani és szociológiai hatás is tükröződik benne. A szerelem valamilyen formában minden társadalomban intézményesül, vagyis társadalmi normák és szerepviszonyok alakulnak ki körülötte. Ezek nagyban befolyásolják az egyes emberek viselkedését. Ahol a szerelem szokás, ott nemcsak ismert ismeretlen, hanem bizonyos fokig kell is szerelmesnek lenni.
Kulturálisan előírt, milyen életkorban illik vagy divatos a szerelem. Ilyenkor azt az érzést, amit a másik nemmel való első bensőségesebb viszony kivált, szokás szerelemnek nevezni. Függetlenül ennek tartalmától ilyenkor úgy kell viselkedni, ahogyan a szerelmesek viselkednek.
Általában hamar kimondják, hogy a szerelmi kapcsolatok pszichológiája szerelem, az udvarlásba nagyon sok érzelem vegyül, gyakran még a féltékenység is mint valami kívülről előírt viselkedés jelentkezik.
Gyakoriak a túlzások, a szerelmesek biztosítják egymást, hogy mindig egymásra gondolnak, nem tudnak egymás nélkül élni. A szerelem ilyenkor kulturális szerep. Az európai társadalmakban a szerelem az újkortól kezdve az uralkodó osztályban, az értelmiség rétegében és a kispolgárságban is mint romantikus szerelmi séma intézményesült.
Ennek kultúrtörténeti előzményeit a lovagok, a trubadúrok és a minnesängerek szerelemkultuszában találjuk. A A nagy szerelmi regények sorát, a rengeteg szerelmes verset, ami mintaadó volt, szinte fel sem lehet sorolni. Ezek a szerelmi emóciók minden válfaját, a szerelmesek sorsának mindenféle változatát és viszontagságát felmutatták. Jellegzetes példa a mi Petőfink, aki nyilvánvalóan — bár öntudatlanul — az érzés kedvéért lovalta bele magát Etelka szerelmébe, akit nem is szerelmi kapcsolatok pszichológiája, hogy azután írhassa a bánat nyomán szép, szerelmes verseit.
Az irodalomban ábrázolt szerelem azután minden ember életfeladata lett, aki csak teljes mértékben részt vett a kor kultúrájában. Társadalmilag elfogadott lett a szeretői viszony, noha a hivatalos törvény üldözte és hátrányokkal fenyegette, a közvélemény azonban helyeselte. Maupassant számos regénye és elbeszélése aderrõl képet. A századfordulóra ez a franciás minta Kelet-Európában is elterjedt a vezető értelmiség és az uralkodó osztály köreiben lásd például Ady szerelmét Lédával.
A társadalmi szerepsémán belül helyezkedtek el azután minden korban az egyéni változatok. Általában minden korban és minden társadalomban a típusos párkapcsolat nem a szerelmi viszony volt. Legtöbbször a családok döntése, a józan belátás, esetleg a csendes elfogadás, a mérsékelt vonzódás volt az, ami a párokat összehozta.
Más vonatkozásokban pedig szexuális viszonyok születtek, alkalomból, szexuális vágyból, érdekek alapján. A társadalmak kis rétegében volt jellemző a nagy szerelem, és a házasságok kis része köttetett ilyen alapon.
Az ideál értéke és vonzása azonban nem csökkent. Általában el lehet mondani, hogy azokban a rétegekben, ahol a lányokra nagyon vigyáztak, és ahol a lányoknak szüzen kellett a házasságba lépniük, a romantikus szerelmi séma gyakoribb volt. Így például a Monarchia Magyarországában a nemesség, a nagypolgárúság vagy az értelmiség köreiben. Bár a szépirodalom nemcsak erről szól, hanem nemkívánatos partnerhez kényszerített fiatalokról is, a szerelmi kapcsolatok pszichológiája ez volt.
A kulturálisan intézményesített szerelmet a felvilágosult családnak illett respektálnia, különösen a lányos anyák fáradoztak azon, hogy ennek szerelmi kapcsolatok pszichológiája megteremtsék, és nagy sérelem volt, ha ebben a játékszerű, lovagi tornához hasonlító viszonyformában kabil asszony társkereső, hűtlenségek következtek be.
Sokak őszintén átélték ezt, és sok házaspár hosszasan melengette szerelmi kapcsolatok pszichológiája szerelmének emlékeit.
A szociológusok elég sokat töprengtek a romantikus szerelmi séma társadalmi jelentőségén. A legelfogadhatóbb magyarázatot erre egy amerikai családszociológus, William Goode adta. Õ felfigyelt arra, hogy a nagy szerelem, a romantikus lángolás mindig olyan társadalmi körökben bukkant fel, ahol a partnerek viszonylagos egyenjogúságban lépnek kapcsolatra.
