Apa nem akarja, hogy megfeleljen a gyermek
Egyrészt mert a család a gyermek legkorábbi élményeinek forrása a legkorábbi élmények kulcsélmények lehetnekmásrészt mert a legtartósabb, végül a vérségi kapcsolatok tudatán is alapuló, folyamatos érzelmi egység. Fontos funkciója, hogy a társadalmi követelményeket és normákat pozitív és negatív hatásokat közvetíti a gyerekhez.
Így a családi prizmán megtörhet minden nemes társadalmi törekvés, eszme és nevelő tendencia. Ugyanígy persze a kívülről érkező károsító hatások is. Ez a szűrő szerep különösen a gyerek erkölcsi magatartásának kialakításában jelentős. Akarva-akaratlan a saját szemléleti és cselekvési módját adja át a gyereknek, mintegy kényszeríti aszerint érezni, gondolkodni, cselekedni.
A társadalmi igények és a gyermeki megnyilvánulások közé tehát apa nem akarja módosító tényező ékelődik: az egyik a család, amely közvetlen és közvetett eszközeivel építi a gyermeki személyiséget, a másik maga a gyermeki személyiség, amely sajátos, egyedileg reá jellemző módon éli át a család által hozzá közvetített élményeket; prediszponáltan az átöröklési anyagtól, főleg pedig a korábbi élményektől, azokra sajátosan és egyedileg reagálva — alakítja önmagát.
A jó család felerősíti a tágabb környezet pozitív, fejlesztő tendenciáit, és csökkenti vagy kiszűri a károsítókat. A diszfunkcionáló család viszont éppen ellenkezőleg hat: a negatív hatásokat erősíti fel, gyengítve a kedvezőek hatékonyságát.
„Maximalista a gyerekem – hova vezet ez?”
A gyermek személyiségformálódása és erkölcsi magatartása vonatkozásában így válik sorsformáló erővé. A családból fakadó intenzív ártalmak kiküszöbölése vagy enyhítése a legnehezebb feladat. Kissé bizarr helyzet, hogy a gyermekvédelemnek egyik legfőbb feladata a rossz családtól és a rossz önmagától megvédeni a gyereket.
A családi nevelés légkörének letéteményese az anya. Korábban a múlt század végén és a századforduló utáni két évtizedben ugyan az apát tekintették a családi nevelés központi személyének, a megváltozott társadalmi körülmények patriarchális jelleg gyengülése, nők emancipációjavalamint a pszichológia újabb felismerései nyomán azonban egyre inkább előtérbe kerül az anya szerepe.
Kétségtelen, hogy az anya alakja és funkciója az ember lelki életébe megkülönböztetett bensőségességgel és szilárdsággal épül be. Mind az anyai gondoskodás idején, mind pedig később, az emlékezetbe, az emlékekbe, a kedélyéletbe és a hangulatokba. Azok a gyerekek, akik apa nem akarja vagy ismerték valaha is anyjukat, de azok is, akik soha nem ismerték, lebírhatatlan érzelmekkel gondolnak rá.
Olyannyira, hogy biológiai eredetűnek véljük néha ezt az érzést, mintegy filogenetikus eredményt, függetlenül az ontogenetikus történésektől, azaz a gyerek személyes tapasztalataitól. Az anya és a gyermeke közötti kapcsolat érzelmi viszonyulásaiktól és az ezeket is meghatározó körülményektől függ. Gyermekvédelmi szempontból igen fontos, hogy az anya apa nem akarja viszonyban van gyermekével, és viszont, a gyermek milyen módon kötődik anyjához.
Kapcsolatuknak egészséges, kiegyensúlyozott volta jó prognosztikai jel még a legbonyolultabb esetekben is. Úgy tűnik, hogy az érzelmi életében ép anya a legnehezebb körülmények ellenére is képes gyermeke mentális fejlődését biztosítani. Kettejük rossz kapcsolatában, az anya érzelmi kiegyensúlyozatlanságának, idegrendszeri vagy erkölcsi megroppanásának esetén azonban az egyébként kedvező külső körülmények között is leromlik a gyerek.
A közvélemény feltételezi, sőt naiv hittel hiszi is, hogy minden anya szereti a gyermekét. És viszont, feltételezi, hogy a gyerek szereti és tiszteli szüleit. Pedig éppen a gyermekvédelmi gyakorlatban mutatkozik meg sajnálatosan sokszor, hogy a gyerek-szülő viszony korántsem idillikus mindenkor. Ha nem is mutatkozik meg a apa nem akarja nyíltan, igen apa nem akarja esetben rejlenek a gyerek nevelődési zavarainak hátterében az anya-gyermek viszony rejtett és elleplezett bajai.
Az anya-gyermek kapcsolat átélése a csecsemő legelső olyan élménysora, ami meghatározó lehet egész későbbi fejlődésére. A rossz minőségű kötődés súlyosan károsító hatása átívelhet a hogy megfeleljen a gyermek, sőt a felnőttkorra is.
Ezzel magyarázható, hogy azokban a gyermekvédelmi esetekben, amelyekben fejlődési vagy nevelődési károsodások mutatkoznak, mindenkor találkozunk a kötődés és a kötődőképesség időleges vagy már állandósult zavaraival. A legnagyobb ártalom a gyerek számára, ha nem szereti őt az anyja.
EXAMEN
Ennek hátterében többnyire az anya vágyainak, reményeinek, kívánságainak meghiúsulása frusztráció áll. A gyermekével frusztrálódott anya néha képes megszeretni gyermekét. Ezért alkalmat kell teremteni, hogy a gyerek legjobb képességeit csillogtathassa, és ki tudja mutatni anyja iránti szeretetét.
Az ilyen helyzetben élő gyerek folyamatos irányításra szorul, az anya pedig nevelési és magatartási tanácsokra. Mindaddig, amíg helyzetük nem rendeződik. Ha frusztrálódott állapotban levő anya tartja maga mellett gyermekét, az bizony megadja az árát. A gyermeküket nem szerető anyák többnyire kíméletlenek, kegyetlenek, durvák.
Jó eset, ha csak közönyösek.
Apák szerepe a gyereknevelésben
Néha alig is lehet megnyugtatóan eldönteni, hogy jót tesznek-e gyermekükkel, ha maguk mellett tartják, vagy az volna jobb, ha másra — esetleg gyermekotthonra — bíznák nevelésüket. Iskoláskorra persze már eldől, hogy a gyereket maga neveli-e az anya, sőt többnyire rendeződnek a súlyosabb érzelmi konfliktusok is. Kevésbé kiélezetten jelentkeznek, mint a csecsemő- és kisgyermekkorban. Kedvező esetben az anya megszereti gyermekét, megbarátkozik az anyaszereppel is.
Kedvezőtlen esetben azonban, néha a felszín csendes — apa nem akarja anyai apprehenziók tovább károsítanak. A legkedvezőtlenebb esetekben pedig nyíltan és brutálisan mutatkoznak meg az anya ellenséges érzelmei gyermekével szemben, néha indulatkitörésekben, néha kegyetlen büntetésekben. A gyermeke nevelését érzelmeiben elutasító anyára a gyermeket rábízni nem szabad.
Ha az anya nem alkalmas teljesen a gyermek nevelésére, de igyekszik, hogy gyermekének használjon, akkor a legszorosabb ellenőrzéssel megkísérelhető az anya gondozói és nevelői magatartásának irányítása. Az ellenőrzést folyamatosan a pártfogó végezze, rövid időszakonként pedig hivatásos gyermekvédelmi szakember kontrollálja. Kisebb veszélyt jelentenek azok az anyák, akik lelki értelemben tapadnak gyermekükhöz, és nevelési hibáikat azért követik el. A házasságukban boldogtalan, személyi ambícióikban csalódott, lélekben elmagányosodott anyák szokták hogy megfeleljen a gyermek mondani: most már mindenem csak a gyerek.
A más területen elszenvedett frusztráció miatt sokan akarják kárpótolni magukat gyermekükkel. Néha olyan tanújeleit adják elfogultságuknak, ami kétségessé teszi, hogy képesek-e irányítói, vezetői lenni gyermeküknek, vagy csupán saját érzelmeik szolgáivá lesznek — a gyerek pedig ezt szenvedi meg. Azok a gyerekek, akik a kívánatosnál szorosabb anyakötöttségben élnek, mégis jobban járnak, mint a hogy megfeleljen a gyermek szeretettek.
Egyrészt nem szenvednek el brutális bántalmazásokat — tehát azt nem is adják tovább. Így nem válik belőlük szükségszerűleg kriminális személyiség. Másrészt azonban önállóságuk, magabiztosságuk vonatkozásaiban most ők a frusztrálódottak. Az anya súlyosan korlátozó viselkedése ellen vagy daccal lázadnak — vagy ők is beletörődnek a helyzetbe.
Dacosság esetén éppen az őket szerető anyával helyezkednek szembe.
Beletörődés esetén személyes ambícióik, önállóságuk és cselekvési késztetéseik sérülnek. Ezt is nehezen tudják persze elviselni. Ezért gyakori náluk a bűntudat, a belső konfliktusok felnagyítása — a személyes boldogtalanság.
Az apai hatás közvetlenül is, az apa nem akarja érzelmein keresztül is érvényesül, valamint a család fenntartásáért és ellátásáért érzett — tettekben is megnyilvánuló — felelősségben. Közvetlenül a gyerekkel és anyjával való érzelmi kontaktusban és kötöttségben. A személyiségében gyenge anya mellett az egészséges mentalitású apa ellensúlyozni képes a hibás anyai bánásmódot, és gyakran támaszkodik a gyermekvédelmi szándék is az apa személyére és hatására — az anyával szemben.
A gyerek énfejlődésének időszakában az apa szerepe éppen olyan fontossá válik, mint korábban az anyáé volt. Ez kiegészül azzal, hogy korunkban általában az apához fűződnek a magatartási normákat meghatározó, korlátozó és ellenőrző szociológiai szerepek is, amelyek különösen fontossá a nagyobbacska gyermeknél válnak. Az apai nevelés hiányosságai és hibái, az apai felelőtlenség hatásai több vonatkozásban is ártalmasak. Egyrészt a család életvitelének torzításával anyagi nélkülözésmásrészt azzal, hogy pozitív normák meghatározására képtelen.
Végül az alkoholizálás és a brutalitás a férfiaknál gyakori, és a fiúgyermekek számára a rossz apamodell sorsdöntő; különösen abban az életkorban, amikor az anyától való érzelmi leválás kezdődik, és a társadalmi beilleszkedés jó modelljeivel kellene megismerkednie. Amíg az anya csak elutasító és rideg — az apa többnyire agresszív, brutális és félelmetes.
A szülőknek a nevelésben ellentétes beállítottsága bántalmazó apa — óvó anya sem oldja meg a problémát; a kettős irányítás, a következetlen apa nem akarja a cinkos magatartás részben neurotizál, részben pedig erkölcsromboló. Pedig a család legfőbb funkciója a gyerek szocializálása az elsődleges életközösségben. A családi nevelés lehetséges károsodásai mind a család hiányos vagy hibás hogy megfeleljen a gyermek hatásával kapcsolatosak. A gyerek fejlődésének is, fejlődési korlátainak és hibáinak is meghatározója lehet: — a család szerkezete és anyagi körülményei; — a családi nevelés célkitűzései és módszerei; — a szülők személyisége és érzelmi kulturáltsága.
E három legfőbb tényező egymással szoros kölcsönhatásban áll, de bármelyiknek a fogyatékosságait képes a másik kettő némileg ellensúlyozni. Azonban a gyerek veszélyeztetettsége valószínű, ha bármelyik is eltér a társadalmilag elfogadható normától. A család szerkezete többféle módon is befolyásolja a nevelés színvonalát — és meghatározza a lehetséges nevelési ártalmak jellegét. A tejes családokkal szülők és gyerek vagy gyerekek azért nem szükséges itt foglalkoznunk, mert maga a család szerkezete nem tartalmaz ártalomlehetőségeket.
Ami ártalom a teljes családban jelentkezik, az a nevelés módszereivel vagy a szülők személyiségével kapcsolatos. Előfordul, hogy a teljes család a szülők alacsony keresete miatt nem tudja a kellő ellátást biztosítani a gyereknek, ez azonban ritka hogy megfeleljen a gyermek.
Pénzen, láthatáson veszekednek az elvált szülők
Ha csak ez a baj, ezen a jelenlegi segélyezési rendszerrel a gyermekvédelmi apparátus tud segíteni. Az esetek többségében azonban a nélkülözés egyéb ártalmakkal társul: azok következménye vagy azokkal kölcsönhatásban van. A csonka családban valamelyik szülő hiányzik. Többnyire az apa. Hazánkban évente kb. Korábban ez súlyos szégyen volt mind az anyára, mind a gyerekre. A valláserkölcs súlyosan elítélte az anyát, és az anya leértékelt státusában a gyerek is osztozott. A közvélemény is enyhült, csak maradi gondolkodású apa nem akarja viseltetnek előítélettel a házasságon kívül született gyerekkel szemben.
A házasságon kívül született gyerekek gyakran veszélyeztetettek. Ennek okai: — Társadalmunkban az apa státusa határozza meg a gyerek státusát. Apa hiányában az anyáé. Ez esetben a státus leértékelt.
Egy család életében az egyik legmegrendítőbb pillanat az, amikor a két szülő eldönti, a jövőben külön utakon szeretnék folytatni az életüket. Bár ezt feldolgozni még felnőttként is óriási trauma, egy gyerek életében maradandó törést okozhat az addig megszokott biztonsági háló, a család felbomlása.
Következménye: a gyerek társadalmi biztonságérzetének hiányossága csökkentértékűség-érzése. Ez vezethet fokozott pozitív erőfeszítésre a jó teljesítmények érdekében kompenzálásde vezethet teljes ambícióvesztésre is. Enyhít ezen a helyzeten, ha a szülők jó élettársi kapcsolatban élnek, tehát a család érzelmi egysége biztosított, illetve az apát pótló személy modellként szerepelhet.
Ha azonban az anya egyedül kénytelen a gyermekéről gondoskodni, akkor döntenie kell arról, hol nevelkedjen a gyermek. Ha maga mellett tartja, akkor további életvitelét férjhez menési esély, anyagi gond, foglalkozás megnehezíti. Ez a gyerek iránti érzelmeit is befolyásolhatja; gyakran tapasztalható olyan érzelem- és indulateltolódás, amelyben az eredetileg az apának szóló neheztelést néha gyűlöletet a gyerek szenvedi el. Már kisebb nevelési nehézségnél néha anélkül is felötlik az anyában, hogy nem lesz-e olyan a gyerek, mint gyűlölt apja?
Előfordul, apa nem akarja kifejezetten hideg gyűlölettel viseltetik a gyermeke iránt. Ez az érzelmi viszonyulás még akkor is lerombolja az anyai funkciók valódi értékét, ha az anya kötelességszerűen és kifogástalanul gondoskodik gyermekéről.
A másik lehetőség, hogy nevelésbe adja valahová. Gyakran az anyai nagyszülők veszik magukhoz a gyermeket. Ha leányukat szeretik, a neki szóló szeretet hogy megfeleljen a gyermek a nagyszülői érzések megteszik a magukét: szeretik a gyereket is ugyancsak az érzelem- és indulateltolódás szokásos menete szerint.
Így az anya ún. Ha azonban a nagyszülők a leányuk iránti elégedetlenséget vagy neheztelést a gyerekre is kiterjesztik — apa nem akarja megnyugtató a beépülése ebbe a családba. Akadnak, akik állami gondozásba apa nem akarja gyermeküket, törődnek vele, látogatják és remélik sokszor jogosanhogy körülményeik rendeződésével majd magukhoz veszik őt.
A gyermekvédelmi apparátus ezt támogatja. Sokan azonban már a gyerek születésekor hozzájárulnak ahhoz, sőt kérik, hogy gyermeküket adják örökbe, nem tartanak reá igényt. Nem minden országban jelent akkora problémát a házasságon kívül született gyerek, mint nálunk.
A hagyományos magyar névhasználat ugyanis szinte nyilvánvalóvá teszi a házasságon kívüli származást. Sokat enyhített ezen a helyzeten két törvény. Az egyik kötelezővé teszi a gyerek családi jogállásának rendezését és lehetővé teszi képzelt apa bejegyzését az anyakönyvbe — valójában az anyára bízva, hogy milyen magyarázatot ad majd gyermekének házasság társkereső iroda apjáról.
A másik törvény a nők névhasználatának kiterjesztett lehetőségeit biztosítja, és ennek gyakorlata elmossa a névvel jelzett pejoratív jelleget a házasságon kívül születetteknél is; az új névhasználat ugyanis adott esetben olyan, mintha házasságon kívül született volna a gyerek, jóllehet törvényes házasságból származik.
Újabban egyre több nő szül házasságon kívül, olyanok, akik gyerekre vágynak, hogy megfeleljen a gyermek a házassági kötelmeket nem vállalják. Ez különösen az értelmiség körében terjed. Talán felesleges említenünk, hogy ezek nem feltétlenül gyermekvédelmi esetek, csak akkor válnak azzá, ha az anyai funkciókat nem teljesíti az anya.
Mint ahogyan pusztán a házasságon kívül születettség sem követel gyermekvédelmi beavatkozást, ha a gyerek fejlődési feltételei kedvezőek. Amikor az anya elveszti a férjét, a gyerek az apját veszíti el. A rendezett, jól nevelő, érzelmileg stabil családokban — a veszteség bármilyen nagy is — nem lesz emiatt törvényszerűen veszélyeztetett a gyerek.
- Vekerdy Tamás: válás gyerekszemmel, azaz hogyan lehet "jól" válni? - Kapcsolat | Femina
- Mindez szorongáshoz vezet.
- Illйs Blanka csalбdjogi ьgyvйd honlapja
- Nő nem flört
- Pénzen, láthatáson veszekednek az elvált szülők Kapcsándi Dóra
- I am looking for egy házvezetőnő munkát
- Pénzen, láthatáson veszekednek az elvált szülők
- Koragyermekkor portál - Apák szerepe a gyereknevelésben
Igen sok anya neveli a gyermekét gyermekeit férje nélkül jól, sikerrel. A veszélyeztetettség bekövetkezése igen sok tényezőtől függ.
- Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből
- Сьюзан едва дышала.
A gyermekek életkorától, hogy megfeleljen a gyermek kialakított viszonyuktól, kötöttségüktől, az anya lelki teherbíró képességétől, az elhalálozás körülményeitől stb. Például, ha az anyát tartósan összeroppantja férje halála és az anyagi színvonal fenntartása érdekében kénytelen pluszmunkát vállalni, akkor a gyermek vesztesége kettős: egyrészt elvesztette az apát, másrészt veszít az anyai gondoskodásból is.
Ez esetben az apa elvesztését súlyosbítja az anyának mint megszokott és szeretett érzelmi tárgynak a megváltozása — zavart és frusztrálódást okozva a gyerekben. Ez a kettős veszteség okozhatja a gyermek pszichés biztonságának megrendülését, és ha ezt a nevelő környezet szülő, óvoda, iskola nem ismeri fel, akkor annak következményeit: a hibás gyermeki magatartást külső eszközökkel korlátozza, tiltja és bünteti.
Így a gyerek érzelmi vesztesége fokozódik azáltal, hogy szembekerül környezetével, és ebben a folyamatban egyre jobban elhatárolódik az őt eredetileg szerető és nevelni kívánó környezettől.
